Az út maga az élet

A legtöbb bejegyzés ezen a blogon évekkel ezelőtt született. Akkor még szűkebb volt a tekintetem, amivel a világra néztem, de benne annyi gondolat adott magot a mai világképemhez. Olvasom a saját régi szavaimat és érzem honnan indultam és hol tartok most. Nem tagadom meg azt a kiforratlanabb énem sem - mert minden korábbi gondolat, kérdés és vágy is én vagyok/voltam. Nem feljebb léptem, hanem a horizontom tágult. Nem „felfelé fejlődtem”, hanem integrálódtam: a régi részek nem múltak el, csak helyet kaptak bennem. És így lettem én egyre inkább egész.

Volt idő, amikor azt hittem, az élet célja a megérkezés. Egy biztos pont, ahol már nem kell kérdezni, nem kell keresni, ahol csak vagyunk. Ma már tudom: nincs olyan hely és nem is kell azt keresni. A hely maga az élet, a létezés. Az út maga a válasz. Az úton nem a cél a lényeg, hanem az, hogy minden lépésben ott legyünk... mert az út maga az élet. És én már nem csak figyelem, hanem benne vagyok - teljesen. Ez a felismerés maga a megérkezés.

Régen nem tudtam mit kezdeni a bizonytalansággal, ma már látom, hogy az tanít. Az életben semmi sem ellenség, hanem a térkép, amely megmutatja, hol nyithatunk még magunkon. Még mindig sokszor szeretnék másokat is megfejteni. Nem tudok az emberektől elfordulni és nem is akarok. Minden ember saját igazsága valós. Minden ember a maga mélységében szép. Legtöbben félnek megélni a mélységeket, mert azt hiszik az sebezhetőséggel jár, pedig pont ellenkezőleg. Még mindig mindenkiben keresem azt a rezdülést, ahol az ember és a lélek találkozik. Nem kontrollból, nem birtoklásból - csak mert hiszek abban, hogy minden kapcsolat egy darabja annak a térképnek, amin át önmagamhoz érek.

Az élet nem ígéret, hanem mozdulat.
Nem stabil, hanem lüktető.
A fejlődés nem lineáris, hanem körkörösen mélyül - minden ciklus új tudást ad és így lesz egyre szélesebb a horizont.

Megtanultam, hogy az igazi erő nem a védekezés, hanem az elengedés. Mi történik, amikor az ember már képes elengedni azt, hogy megértsék és mégis meg meri önmagát mutatni? Amikor rájön, hogy saját magában csak ő maga képes létezni, így nem is elvárható, hogy bárki más ismerje annak minden szegletét. Milyen állapot ez, el tudod-e képzelni magad előtt? Az igazi erő a befelé fordulás, az amikor nem másoktól várjuk el, hogy megértsenek, hanem saját magunkat merjük megérteni. Valódi mélységig és még annál is tovább. Ha nem félünk belenézni a saját fekete dobozunkba, akkor birtokoljuk a valódi erőt. Nem kell bizonyítanom, hogy igazam van - mert tudom, hogy amit megélek, az csak egy megélés és az élet nem igazságkeresés. Ha az ember megtanulja, hogy fejlődés nem egyenlő a mások fölé való emelkedéssel, akkor kezdi el érteni mit jelent transzcendálódni.

Mai napig az vagyok, aki voltam. Az, akiben annyi minden dolgozik: bennem a mélység, kíváncsiság, tűz és érzékenység egyszerre. Viszont most már nem keresem magam - most már alkotom.